Láttam egy érdekes természeti jelenetet. Egy vércse épp egy fecskét vitt a karmai között. Kicsit kettős érzésem volt. Ugyanis nagyon szeretem a vércséket, édesapám egyszer talált egy fiókát ami kiesett a fészkéből, hazahozta, felnevelte, még a repülésre is rávette. Egy idő után már szabadon repkedett az udvar körül, néha messzebbre is, de estére mindig visszajött. Kivéve egyszer, azóta nem láttuk. Viszont a fecskéket is birom. A kertitavunk miatt rengeteg fecske jár az udvarba inni, vannak párok, amik már több éve nálunk fészkelnek és költik ki a kicsiket.
    Szóval egyszerre volt jó és rossz érzés. Újra láthattam egy vércsét a környéken, aki lehet hogy az egyik nálunk fészkelő fecskét kostolgatta. :(
    Ezen apropóból egy kis ismeretterjesztés a wikipedia segítségével:

   
A vörös vércse (Falco tinnunculus) a madarak osztályának sólyomalakúak (Falconiformes) rendjéhez, azon belül a sólyomfélék (Falconidae) családjához tartozó faj. Igen nagy elterjedési területe van. Európában, valamint Ázsia és Afrika jelentős területén honos. Mezőkkel tarkított erdőkben, facsoportokban, mezőgazdasági területek és legelők közelében él. A sűrű, zárt, összefüggő erdőket kerüli. Az ember közelsége nem zavarja, gyakran megjelenik a városokban.
    A hím hátoldala gesztenyevörös, sötét cseppfoltokkal, hasoldala sárgás, elszórt fekete pettyekkel, feje és farka hamuszürke, a farok vége fekete. A tojó háta és farka rozsdabarna, sötét keresztsávokkal, hasa olyan, mint a hímnek, farka végén fekete keresztszalag.
    Gyakran egy helyben lebeg (szitál) zsákmányt kémlelve. Ritkán kapja el levegőben az áldozatát, általában sebes zuhanás után a földön fogja meg a zsákmányát. Rágcsálókkal, kisebb madarakkal, gyíkokkal valamint nagyméretű rovarokkal táplálkozik.


    A füsti fecske (Hirundo rustica) rendjébe és a a verébalakúakfecskefélék (Hirundinidae) családjába tartozó, apró testű, villámgyors röptű madár.
    Ausztrália kivételével minden kontinensen elterjedt vándormadár, csak a hideg éghajlati övet és a sivatagos területeket kerüli.
    A füsti fecske feje és háta kékesfekete, hasa világos, vöröses árnyalattal, torka és homloka élénk rozsdaszínű. A torokfoltot fekete torokszalag választja el a testaljtól. Farka villás, és ahogy idősödik a madár, úgy válik egyre hosszabbá és vékonyabbá, alsó részén pedig néhány fehér toll is megjelenik. A fiatal egyedek színei halványabbak, farkuk szélesebb.
    A kecses, gyors füsti fecske hasznos madár: repülő rovarokkal, levéltetvekkel, kisebb lepkékkel táplálkozik. Ha már kevés a táplálék, pókokra környékén keresgél. Amikor közeledtével mind kevesebb rovar repked a levegőben, így egyre inkább a és hernyókra is ráfanyalodik. Az őszvízpartokeső közeleg, a rovarok is földközelben maradnak, ezért jelzik az alacsonyan szálló fecskék az időjárásváltozást.